Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye
2024. március 29.

Szent Miklós plébániatemplom

Szent Miklós plébániatemplom

A Közép-Ipoly mente jeles települését 1232-ben említi először oklevél Bolug néven. Ha a falut Ipolyság felől közelítjük meg, először is a település előtti magasabb ponton álló templom tűnik szemünk elé. A vidék egyik legrégibb Árpád-kori temploma ez, amely a községet országszerte, sőt határon túl is ismertté tette. Hont megye monográfiája s a Pozsony-Nagyszombati egyházmegye adatai szerint Ipolybalog temploma 1100-ban a mai helyén állt.
Az eredetileg román stílusú épületét többször átalakították, s azon ma valamennyi építészeti stílus nyoma felfedezhető. A román kori emlékeket elsősorban a templomhajó őrzi. A déli fakapunak azonban ma már csak a töredékei emlékeztetnek a legrégibb korra. A török űzése után a bejáratot módosították, egy kisméretű szegények házát építve a déli falhoz. Ezt 1926-ban lebontották, s a régi ajtót is befalazták. Sérült maradványai az 1979-es restauráláskor kerültek elő. A déli ablakok fragmentumai szintén a román korra emlékeztetnek. Az épület legértékesebb korai maradványai a templom vízdobó kövei.
A szentély eredetileg kör alakú volt, amiről az apszis négy oldalpillérének helye tanúskodik. A pilléreket valószínűleg a barokkosításkor bontották le. A régi szentély keleti ablaka – amely ugyancsak a legutóbbi nagyobb restauráláskor került elő – megőrizte eredeti formáját. Nem került azonban a felszínre a mai barokk oltár mögötti falfreskó, amely a község védőszentjének ábrázolása. A kora gótikus falkép szakszerű felújítására a restauráláskor pénzszűke miatt nem kerülhetett sor, ezért a festmény a mai napig mészréteg alatt rejtőzik.
A templom apszisának belső tere a korai gótika jegyeit viseli magán. A csúcsíveken kívül ennek legrégebb eleme a szentély és a sekrestye közti átjáró kőajtó, valamint a falba vésett kő szentségtartó. A sekrestye valószínűleg a barokk korban épült. Ekkor kapott barokk formát a torony is, melyet azóta szintén módosítottak. A templom tornyán a magyar királyi korona mása látható. Ennek okát azzal magyarázzák, hogy Károly Róbert magyar és Vencel cseh király trónviszálya idején a koronát egy éjszakán át ebben a templomban őrizték. (Csáky 1996,11) 1304 augusztusában II. Vencel csapatai nemzeti kincsünkkel Vác felé indultak Rétság és Horpács volt a következő útirány, majd a dejtári Ipoly-hídon átkelve Balog felé tartottak, ahol augusztus 14-ém éjjelre a koronát a templomban elrejtették. (Cseke 2005,29) Az ipolybalogi isten háza az egyetlen Szlovákiában a pozsonyi Szent Márton-székesegyházon kívül, melynek tornyát a magyar korona díszíti, s ez a Kárpát-medence három templomának tornyán látható leghűbb Szent-Korona másolat. A Hont megyei Pongrácz Lajos helytörténész még azt írta 1899-ben, hogy “a templom tornyán a keresztnek koronávali ellátása valószínűleg akkor történt, midőn a Bocskai és Bethlen idejébeni harcokkor a korona Pozsonyból az Ipoly völgyén átvonuló országúton hol Kassára, hol Zólyomba, s tán Fülek várba is vitetett. (Honti Lapok, 22.sz. ) Újabban azonban tudni vélik, hogy a korona már 1464-ben, Mátyás király rendeletével került a templom tornyára. (Elmer: Új ember. http://209.85.104) Arról is ír Pongrácz, hogy a XIX. században a torony javításakor a koronát kereszttel akarták kicserélni, de a balogi nép ezt nem hagyta. Az ipolynyéki plébános a “nép öregjeitől” értesülvén “ellenkezésük kegyeletes okáról /…/ nem kívánta többé a templom tornyán kereszttel felcserélni a koronát”. A Historia Domusból tudjuk, hogy a balogi templom tetejének zsindelyezésére 1852-ben került sor, ám az idézett esetről itt nem írtak. Volt viszont a korona körül probléma az 1979-es restauráláskor is, de a balogiak Montskó Tibor kanonokkal az élen ekkor is kiálltak a szent ereklye mellett.
A mai plébános, György Ferenc 2001-es idekerülése után azt is kiderítette, hogy 19224-ben a csehszlovák hatóságok befalaztatták azt az üreget, melyben a Szent Koronát őrizték. Az egykori szószék alatti helyet azóta újra kibontották, a 2005-től itt őrzik a korona hiteles másolatát. Ezt Kevi Farkas budapesti ötvösművész készítette a teljes hűségre törekedve, még a zománcképeket is égetéssel készítve. Hogy a másolat 2005-ben ide kerülhetett, abban nagy érdeme volt Balogh Gábor akkori polgármesternek és a faluból elszármazott Pásztor Béla veresegyházi polgármesternek is. A becses kincset Paskai László bíboros szentelte fel, s az ipolybalogi templom a Szent Koronával azóta az Ipolyon innen és túl egyféle zarándokhely lett.
Ugyancsak György Ferenc kezdeményezésének eredménye, hogy a templomhajó mennyezetét ma Ján Chovanec faragómester húsz alkotása díszíti, melyeken ott látható a Nagyboldogasszony, a két Zobor-hegyi remete, Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Erzsébet és Margit, Szent Gellért püspök s egyéb szimbólumai a magyarságnak.
A templom kórusának mellvédjén a tizenkét apostol s az Üdvözítő szobra látható. A plasztikás valószínűleg a XVII-XVIII. Századból származnak. Eredetileg más templomban voltak, de helyük pontosan nem ismeretes. Stílusuk korai barokk, ám egyes elemek, például a Szent János-szobornál átmenetet képeznek a gótika és a barokk között.
A barokk főoltár festménye Szent Miklóst ábrázolja, s nem képez különös művészi értéket. A két középső szobor szent Antal és Assziszi Szent Ferencet jeleníti meg. Ezek után a XVIII. században kerültek ide valamelyik nagyobb szerzetesrendi templomból, amikor II. József feloszlatta a rendeket. Talán a szécsényi ferenceseknél lehettek eredetileg, hiszen ők voltak legközelebb a faluhoz, s a két szent elsősorban az ő körükben volt különös tiszteletben (Montskó Tibor szóbeli közlése 1990-ből).
A főoltár másik két fekete szobra egykor a mellékoltárokat díszítette. Az értékes alkotások származási helye valamelyik jezsuita központ lehetett. Talán Ipolyság is számításba jöhet. Nepomuki Szent János és Xavéri Szent Ferenc ugyanis a jezsuiták kedvelt szentjei. (Csáky 1996,12)
Az említetteken kívül a templomban látható még néhány más szobor is. A piéta az Ipoly mentén legáltalánosabban elterjedt ilyen alkotások közé tartozik. Kis Szent Terézt is szokásos ábrázolási formában láthatjuk: barna ruhában, fehér palástban és fekete fátyolban, azaz karmelita ruhában. Szent Antal barna ferences szerzetesi kámzsában áll előttünk. A szép Madonna-alkotáson Mária kék palástban jelenik meg; jobb kezében egy lángoló szívet tart, balján pedig a Kisjézust. Fejükön korona van. Szent Józsefet is a megszokott módon jelenítették meg: szokásos rekvizitumával, a liliommal, illetve a Kisjézussal. A test méreteit viszont mintha aránytalanul ábrázolta volna az alkotó. A diadalív felett látható egy fa Krisztus király szobor. Ez is szokatlan alkotás, Krisztus kezében országalma van. Van még szobra Fatimai Szűzanyának, a ugyancsak látható az Isteni Irgalmasság szép reliefes faalkotása. A fehérre meszelt falakat egykor Nagy József szlovákiai magyar képzőművész keresztutat ábrázoló kifejező és megragadó metszeti díszítették. Ezek ma is a templomban vannak, de régebbi helyükre új, fából készült alkotások kerültek.
Az épülete körülvevő, lőrésekkel ellátott vastag kőfal védelmi célból épülhetett a középkorban. A régi kőfal fedelének felújításáról a Historia Domusban is írtak 1869-ben. Akkor valószínűleg szakszerűbben végezték el ezt a munkát, mert később a nyers kőfalat bevakolták, mintegy rontva ezzel műemlékértékén. A kőfal bejárati faajtaja Rados Imre helybeli faragómester munkája. Az 1896-ben készült millenniumi kapu a kor népi faragóművészetének szép példája. A két felső ajtótáblán Jézus és Mária Szívét láthatjuk, virágmotívumokkal díszítve, ezzel a szöveggel: “Oh édes Jézusunk szíve, / Add, hogy forrón szeressünk”, illetve “Szűz Mária édes szíve, / Légy a mi menedékünk.”
A bal alsó táblán az országcímer és a magyar királyi korona látható, az alábbi szöveggel: “Oh anyánk, Mária, áldd meg országunkat,/ Hű magyar népedet és jó királyunkat.”
A jobb alsó táblára Hont vármegye címerét s ezt a szöveget véste a mester: “Árpád apánk vérrel szerzé e drága hont, / Küzdj érte hűséggel vitéz vármegye, Hont.” Volt időszak, amikor ez az ajtó is szemet szúrt a hatalomnak, s el akarták tüntetni. A balogiak azonban ezt is megvédték, bár egy időre pléhvel fedték le Rados Imre alkotását. Reméljük, hasonló kényszercselekedetre többé nem kerül sor, s Ipolybalog hosszú századokra méltó zarándokhelye lehet a hívőknek s a magyaroknak egyaránt.

Kategóriaépület, építmény
TelepülésIpolybalog [Balog nad Ipľom]
Besorolásországos
Létezéslétező
Állapotjó, karbantartott
GPS48.078444, 19.125218
Pontos helyszín, címA falu nyugati szélén, az országút mellett, a temetővel átellenben az északi oldalon áll.
Készítés időpontja13. század
Készíttető neve-
Létrehozó-
Készítés céljának ismert okaIsten dicsőségére
Felirat-
Gondozását felügyeliKatolikus egyházközség
ForrásinformációkCsáky Károly: Szakrális emlékhelyeink nyomában II., Lilium Aurum 2009., 58-63.
Rövid URL
ID6768
Módosítás dátuma2015. február 9.
Szent Miklós plébániatemplom
Szent Miklós plébániatemplom
Szent Miklós plébániatemplom
Szent Miklós plébániatemplom
Szent Miklós plébániatemplom
Szent Miklós plébániatemplom
Szent Miklós plébániatemplom
Szent Miklós plébániatemplom
Szent Miklós plébániatemplom
Szent Miklós plébániatemplom
Szent Miklós plébániatemplom

Hibát talált?

Üzenőfal