1718-ig a településen Szentháromság tiszteletére állhatott egy templom (kápolna?), majd 1718-ban vagy ezt követően Szent László király tiszteletére építettek egy újabb objektumot. A régi római katolikus templom 1773-ban épült, amely a mai komáromszentpéteri katolikus építményhez hasonlított. A templomot Szluha Ferencné Konkoly Thege Júlia (Julianna?) építtette, valószínűleg testvéreivel, Konkoly Thege Lászlóval és Jánossal együtt. Ide az építtető, annak férje és „néhány Konkoly nők és férfiak voltak eltemetve”. Az 1911-es tűzvészből kifolyólag „az eltemetettek ki lettek hozva a kriptából, díszmagyar ruhába voltak öltöztetve a nők is, a ruhák még jó karban voltak…
Csak Alapi Gyula múzeumigazgató jött ki az exhumáláshoz, néhány emléktárgyat; imakönyvet stb. elvitt a komáromi Jókai Múzeum számára. A halottak pedig köztemetőbe kerültek”.
A mai ógyallai Szent László római katolikus templom 1912–1913 között épült. A magyar szecessziós építészet egyik jellegzetes példája a Felvidéken. A templomot Medgyaszay István tervezte (Medgyaszay István (1877-1959) kiváló budapesti építész, szakíró. Gyakran használt népi – leginkább erdélyi – építészeti elemeket munkája során. Műveiben távol-keleti hatást is felfedezhetünk. 2010-ben posztumusz Ybl Miklós-díjjal tüntették ki, emellett a magyarországi organikus építészet előfutáraként tartják számon.), aki elsősorban a vasbeton merész alkalmazása miatt vált híressé Magyarországon. Ennek ellenére ezen építményén a vasbeton nem tölt be különösebben lényeges szerepet, mivel ezen építmény új korszakot nyitott meg munkásságában, mellyel elkezdett érdeklődni a fa felhasználása iránt.
Az új plébániát Medgyaszay javaslata alapján készítették. A tervek egyik kidolgozója Boldoghy Gyula, komáromi építész, volt.
A templom szecessziós épület, melyet az erdélyi gótikus építészet ihletett. A templom nyolcszögletű alaprajzú, mely nyolcszögből négy oldalsó szár türemkedik ki, melyek együtt egy keresztet formáznak. Ezek egyike meghosszabbított. Itt található a templombejárat. A sekrestye szintén sokszögletű, a kereszt szárai között helyezkedik el északnyugati irányban.
A belső teret felülről a fából készült kupola zárja le. A kupola sötét színe kontrasztot teremt a környező falak fehér színével, amelyek a kereszt száraival enyhén nyomott Tudor boltívekkel kapcsolódnak. Az oldalsó terek fa boltozat ezen boltíveket követi. A kórust a központi tértől népi motívumokkal díszített faragott fa korlát különíti el. Ugyanezen népi motívumok díszítik a szószéket is. Az eredeti szószék megsemmisült, nemrégiben készült el ennek a másolata. A kórus és az oldalsó terek fa mennyezete karcsú fapilléreken nyugszik. A pillérek voluta főkkel vannak ellátva, melyek díszítését az erdélyi népművészet inspirálta.
A belső és külső tér szerves egységet képeznek. A külső rész egysége a templombelsővel egyedül a boltozatos szerkezettel bomlik meg, mely a külső részen nem jelenik meg megfelelően. A kupolát sátortető fedi, melynek csúcsán funkció nélküli lucerna van sokszögű alaprajzzal. Az oldalsó terek tört hengeres boltozatát félnyeregtető. A falak sima felületét csak az ablaknyílások periodikus váltakozása szakítja meg, melyek teljes boltívben végződnek. Díszítőelemeket csak a fából készült részeken látunk. A külső térben díszítettek csak a tetőt tartó konzolok. A fából készült konstrukciós elemek Medgyaszay művészeti elképzeléseinek megtestesülései. Foglalkozott ugyanis a különböző építőanyagok művészi módon történő felhasználásával. Ezt bizonyítja a fából készült kupola szerkezeti megformálása, illetve a fából készült mennyezet a konzolokkal, melyeket mint kontrasztot érzékel a szemlélődő a tiszta beltérrel.

Méretei:
A torony magassága: 48 m
A torony alaprajzának területe: 20 m2
A templom teljes alaprajzának területe: 435 m2
Befogadóképesség: 164 személy
Kórus területe: 135,50 m2
Kórus befogadóképesség: 240 személy
Együttes terület: 570,50 m2
Állóhely: 1100 személy
Férőhely együtt: 1550