Tóth András debreceni szobrászművész, a költő Tóth Árpád édesapjának művét 1899-ben állították fel. Ma szovjet hősi emlék áll a selmecbányai honvédszobor helyén, ami a Kammerhof utcában, a Kachelman Panzió mellett, a Glanzenberg altáró bejáratának közelében található. A honvédszobor néhány lövést kapott, de szerencsésen megmenekült, igaz 1919-ben elbontották. Hosszú ideig a várudvar egyik sarkában állt, a lövések helyét a bányászok kijavítgatták. 2002-ben újra ünnepélyesen felállították a vár udvarán, ami bizonyos védelmet nyújt a szobornak a vandál rongálókkal szemben.
Ady Endre Egy debreceni műteremben című írásában így jellemzi az alkotót és művet : „Egy szép tehetségű, szorgalmas és nem méltányolt debreceni művész legújabb műve szerzett nekem tegnap délután igazi gyönyörűséget s őszinte örömet.
Tóth Andrásról van szó, erről az izmos tehetségű, folyton haladó szobrászról, ki megérdemelné, hogy nevét és műveit ne csak Debrecenben, de az egész országban ismerjék. Sajnos, még nálunk is kevesen ismerik ezt a derék művészt, ki ismét dicsőséget szerzett Debrecennek.
A selmecbányaiaknak készítette el a szabadságszobrot. Nagyszabású művészi munka. Valósággal csodálkoznunk kell, hogy majdnem jelentéktelen összegért ilyen hatalmas méretű, művészi becsű művet képes produkálni. Csak a Tóth András ambíciója és nemes lelkesedése képes ezt megmagyarázni.
A szobor 48-as honvédet ábrázol rohanó állásban, ágyú-romok között. Bal kezében magasra emelt lobogó, jobb kezében előre tartott kivont kard. Arcán, szemében lelkesedés látszik, hosszú fürtje előrecsapzott. Általában a szobor rendkívül kifejező. Állása biztos, természetes, ami a mi szobrainknál ritkaság. A részletek meglepően hűek, s a mű eszméje – legvilágosabb. Nagysága is imponál: egy és fél életnagyság, s a talapzattal együtt 7 méter magas lesz.
Pár napig lesz a művész műtermében kiállítva, s azután a pesti műöntödébe szállítják, hol a művész felügyelete alatt fogják ércbe önteni. Azután Selmecbányára szállítják, hol f. é. október 15-én fogják leleplezni. […] Debreczen 1899. július 15.”