A szenci hősi emlékmű történetének kezdete 1917-re tehető vissza, amikor az 1917. évi VIII. törvénycikk 2. §-a szerint: “Minden község (város) anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökíti meg mindazoknak nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel.” Magyarországon tehát törvénybe foglalták, hogy minden magyar községnek, városnak, falunak
építenie kell egy emlékművet az első világháborúban elesettek emlékére. Sajnos a következő években lezajlott viharos, és az emlékműállításnak nem kedvező események miatt a szenciek nem tudtak eleget tenni törvényi és erkölcsi kötelezettségüknek.

Az első elképzelések csak jóval később, 1937-ben születtek meg. A felelős személyek felkerestek egy Vojtech Ihriský nevű szobrászművészt, aki vállalta, hogy 57 000 ČSK fejében elkészíti az emlékművet. A Szenci Városi Múzeum munkatársainak kutatásai során tervrajzok nem kerültek elő, viszont a szoborról szóló leírások igen. Ezek szerint az emlékmű két oldalán egy özvegy és egy lány
árva jelent volna meg, középre pedig egy márvány kőblokkot állítottak volna. Ennek az elképzelésnek csupán a talapzata készült el, ugyanis télen nem dolgoztak, és a bécsi döntés miatt az együttműködés megszakadt.
1925-ben Magyarországon elindult az ún. Országzászló mozgalom, mely azt szerette volna, hogy minél több magyarországi településen állítsanak egy oszlopot, melyen az országzászló lenghet. Ezen mozgalom elképzelései a szencieket is megihlették. Be szerették volna fejezni a már elkezdett
emlékművet, és ötvözni azt a fentebb említett elképzeléssel. Segítségért fordultak az Országos Irodalmi és Művészeti Tanácshoz. A Tanács jóváhagyta az ötletet és támogatásáról biztosította a kezdeményezőket.
Ezt követően újabb pályázat kiírására került sor, mely 1940. május 30-án jelent meg a Budapesti Közlönyben. Két művész szállt versenybe a kivitelezés jogáért: Král Gyula kőfaragó mester és Ruff András szobrászművész. Kettejük közül Ruff András került ki győztesen, tekintettel több ismert kültéri kompozíciójára.
1941. november 17-én aláírták a szerződést, amely 6200 pengőről szólt. Ruff András úgy alakította át Vojtech Ihriský talapzatát, hogy a saját terveivel összhangba tudja hozni. A kőblokk mellé két katona lett felállítva, melyek a magyar címerre néznek fel. Az emlékművet 1943. október 10-én leplezték le, ez alkalomból emlékérmet is kiadtak.
A Csallóközi Hírlap 1943. október 31. számában így tudósít a szenci országzászlós háborús emlékjel felavatásáról: „A pozsony megyei Szenc nagyközség nagyszabású ünnepség keretében avatta fel hősi emlékművel egyesített országzászlóját. Az avatás valóságos seregszemléje volt az északnyugatvidéki magyarságnak, nagyszámban vettek részt az ünnepségen a Szencről elszármazott családok tagjai is. A Hiszekegy hangjai mellett vonták félárbócra a lobogót, mely után az EONB (Ereklyés Országzászló Nagybizottság) nevében dr. Cselényi Pál országgyűlési képviselő, társelnök mondott avató beszédet, melyben a magyar lobogó történelmi szerepéről szólt. A magyar zászló piros színét – mondotta többek között – valósággal átitatta az az évszázados véráldozat, amit a magyarság szabadságáért és az európai kultúráért hozott. Végül Ürge István bíró vette át az emlékművet, majd a Szózat fejezte be a lelkes ünnepséget.“
A második világháború után mintegy 2 évig állt még az emlékmű, amikor a Hammerschmidt majorból titokban, az éj leple alatt lejöttek ökrös szekerekkel, ledöntötték és elásták a városháza udvarán. Csak jó pár évvel később, az ott végzett földmunkák, csatornázás során találtak rá a munkások Kramarics Laci bácsi vezetésével. Mint kiderült, a szobrok megtalálása nem a véletlen
műve volt. Laci bácsi már korábban tájékozódott a városháza “mindent tudójától”, Matus Jóska bácsitól a szobrok hollétéről, és mint felelős személy, úgy rajzolta meg az új szennyvízelvezető csatorna nyomvonalát, hogy az elásott szobrok az útjába essenek. Meg is találták őket. Laci bácsi elmondása szerint a város akkori vezetésében voltak olyan emberek, akik szerették volna
összezúzatni a két katona szobrát, ám ezt a munkások szándékosan halasztották a Műemlékvédelmi Hivatal munkatársainak megérkezéséig. Mint azt adatközlőnktől megtudtuk, őt csupán egy cél vezérelte, hogy a két esztelen háború áldozatainak emléke megőrződjék, és a szobrok kerüljenek
vissza eredeti helyükre. Miután a szakemberek megvizsgálták a két szobrot, megbizonyosodtak róla,hogy valóban a régi emlékmű részét képezték. Ezt követően az eredeti helyükre állították vissza, a Szenczi Molnár Albert Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola előtti téren. Akadtak, akik nehezen viselték a szobor visszatérését és többször is jelét adták ellenszenvüknek.
Az emlékmű hátoldalára sajnos csak pár név került fel, de a múzeum kutatásaiból kiderül, hogy a Szencről származó elesett katonák legalább háromszor annyian voltak. A városból elhurcolt zsidó lakosok neveit nem tüntették fel, csupán egy mondat őrzi emléküket.