A Motesiczky-palota a pozsonyi Belvárost egykor körülölelő, középkori eredetű, mára lebontott városfal előtti árok helyén épült. E helyen állt a középkori-koraújkori város egyik legismertebb szálláshelye, a Vademberhez címzett fogadó. Az országgyűlések, királykoronázások alkalmával e fogadóban szálltak meg a legismertebb, legnevesebb vendégek. Később itt lakott Mikoviny Sámuel (1698-1750) magyar matematikus, mérnök, a magyar térképészet megteremtője, aki életének több szakaszában is kötődött Pozsonyhoz. Először az evangélikus gimnázium kisdiákjaként élt a városban. Második pozsonyi időszakában a már befutott, zseniális mérnököt 1725-től Pozsony vármegye főmérnökként alkalmazta.
A mai palotát 1840-ben építtette a báró Motesiczky-család klasszicista stílusban, melybe neoreneszánsz elemek is keveredtek. A nagy méretű, két utcára néző homlokzattal is rendelkező ház déli, eredetileg négyszintes főhomlokzatát a szigorú szimmetria uralja. Rusztikázott felületű földszintjének tengelyében nyílik a félkörös záródású főkapu, melyen keresztül a boltozott kocsiáthajtóba, tovább pedig a négyszögű, zárt belső udvarra juthatunk. A homlokzat középső részét a konzolokon nyugvó, első emeleti erkély, illetve a főpárkány fölé emelkedő, hatalmas, háromszögű timpanon uralja. Ennek mezejében a legutóbbi felújításkor modern, színes üvegből készült plasztikát helyeztek el.
Az épület egyik történelmi nevezetessége, hogy első emeletén működött a pozsonyi kaszinó, ahol a magyar főnemesség és arisztokrácia legkiválóbb tagjai is rendszeresen megfordultak.
Az épület az 1. világháborút követően fokozatos pusztulásnak indult, mely folyamat tovább tartott az 1945-öt követő, szocializmus időszakában. Végül a közelmúltban, 2008-2010. között luxus igénnyel felújították és a meglévő négy szintet felfelé több emelettel bővítették Bořek Šípek cseh sztárépítész tervei szerint. Az így létrejött, 22 luxus apartmant magába foglaló ház az egész Közép-Európában ritkának mondható, ötcsillagos besorolást nyerte el.