A Szent Kereszt templom alapjai és eredete visszanyúlik egészen a korai román, 13. századi időszakba. A mai pompás gótikus templom 1444 és 1498 között épült. Az átépítést a Szapolyai urak, valamint a város támogatta. Mindkettő „mecénás“ megörökítette saját címerét a templom kis bejáratánál. A belső térben három különböző boltozat található: hálózatos a templom oldalsó hajó részében, csillagos a fő hajóban, valamint keresztes a templom sekrestyéjében. Felséges gótikus a templom belső tere, mint ahogyan az oldalsó oltárok is (Apostolok oltára, Martírium, Szűz Mária koronázása), ugyancsak a főoltár és az 1472-ből származó keresztelőmedence.
A karzat alatt elhelyezkedő reneszánsz padok 1518-ból származnak. Ezeket a helyeket a misén a szolgabírók és a városi tanács tagjai foglalták el.
A templom különlegessége a két orgona. A kis orgona 1651-ből származik, Szlovákia legöregebb működőképes, játszó orgonája. A legértékesebb művészeti emlék a főoltáron lévő felfeszített Jézus. A 15. és 16. század derekán készítette Stwosz Vít (Stozorai Vít) mester a saját műhelyében.
A reformáció utáni időszakban, amikor a német lakosok java része protestánssá vált, 1531–1673, 1678–1687, valamint 1705–1709 között a templom az evangélikus egyház része volt. 1997-ben II. János Pál pápa szentelte fel bazilikává.