Erzsébet Amália Eugénia, azaz Sisi a bajor földről származó gyönyörű hercegkisasszony, aki 17 évesen lett császárné (1854), már első országjáró útján, 1857-ben meghódította a magyarok szívét.
Erzsébet már menyasszony korában megismerkedett a magyar történelemmel, sőt 1863-tól rendszeresen tanult magyarul. Az ő kezdeményezésére lett újból udvari élet Budán, s az ő példája tette ismét udvarképessé a magyar nyelvet. Igazán rendkívüli jelenség volt egy osztrák császárné, aki eredetiben olvasta, sőt meg is szerette Eötvös és Jókai regényeit, s ki nem csak Heinét kedvelte, de Vörösmartyt, Arany Jánost, sőt Petőfit is.
Az 1867. június 8-i budai koronázási ünnepségen gyönyörű magyar ruhában jelent meg, s akinek addig még nem hódította meg a szívét, most mindenkit rabjává tett.
“Magyar királyné? Igen ő már az volt, mikor még a férje csak “császárkodott”. Tiszteltük őt. Nem! Imádtuk? Ez is kevés. Mindnyájunknak közös szerelme volt”, írta Mikszáth Erzsébet királynéról.
Erzsébet királyné 1898. szeptember 10-én hunyt el. Nem volt még 61 éves, amikor Genfben, ahol magánúton járt, az anarchista Luigi Lucheni szíven szúrta egy kiélezett reszelővel. Fényes nappal, délután fél 2 körül, a forgalmas Mont Blanc rakparton a Beau-Rivage szállodából a hajóállomásra tartott Sztáray Imre grófnő kíséretében, amikor a merénylet történt.
Európa legszebb királynéjának halála megrendítette a világot. Hatalmas temetése volt, a magyar országgyűlés törvénybe iktatta emlékét, az iskolában kötelező volt ezt megünnepelni. Köztéri szobrokat állítottak emlékezetére, utcákat, tereket, Duna-hidat neveztek el róla. Legendája élő maradt.
Jókai Mór 1905-ben így írt Erzsébet királynéról: „Volt Magyarországnak egy áldott emlékezetű királynéja, Erzsébet, ki életében védő angyala volt ez országnak, a magyar nemzetnek; holta után védő szentje lett, a kit a magyar nemzet megünnepel, a kihez imádkozik, a kinek emlékét ércz- és márványszoborban megörökíti az utókor számára. Élete szeretet, szenvedés és önfeláldozás volt, halála martyr-halál: a történelem mint rémtettet írta föl azt ércztábláira. Elvesztése fölött csak hitünkben találunk vigasztalást, hogy az elköltözött dicső szellem odafenn az égben, az Isten trónja előtt is a mi jó hazánkat, a mi drága nemzetünket oltalmazza, óhajtásainkat tolmácsolja.”
A brúnóci Erzsébet királyné emlékére állított képoszlop a 151-es számú ház udvarán áll.
A gúlasisakban végződő képoszlopot kereszt koronázza. A vélhetően Zsolnay pirogránit mázas cseréppel borított gúlasisak alatt íves záródású, rácsozattal ellátott szoborfülke látható, melybe egy madonna képet helyeztek el. Felirata: Erzsébet királyné emlékére 1898. Az évszám minden bizonnyal a királyné halálának évet jelöli, nem pedig az oszlop állításának idejét.