Az emlékművet 1941-ben készítették az I. világháborúban elesett vagy eltűnt tardoskeddi hősök emlékére. Később a II. világháború hőseinek emléktáblái is az emlékművön lettek elhelyezve, de miután az emlékmű 2006-ban teljes felújításon ment át, és az eredeti formájára lett átalakítva, az emléktáblák a templomba kerültek. A felújítási munkálatokat Csütörtöki András és Mézes Rudolf restaurátorok végezték el.
Az alábbiakban az emlékmű létrejöttének körülményeiről olvashatunk az Érsekújvár és Vidéke tudósításaiból idézve:
“Tardoskedden már 1939-ben megszületett egy nagyszabású emlékműegyüttes terve:
Az ősz folyamán fényes ünnepségek között avatják fel a világháborúban elesett Hősök-szobrát Tardoskedden. A monumentális szobor Martinello híres budapesti szobrászművész műtermében készül. Szent István, Hunniát s a hős katonát allegorikusan ábrázoló szobor egy mesterséges tó közepére kerül, amelyet az ünnepélyes alkalmakkor ki fognak világítani. A szobor talapzatába 147 tardoskeddi hős katona nevét vésik be. A szobor felállítása körülbelül 8000 pengőbe kerül, amelyet közadakozásból gyűjtöttek össze.”
A terv a kitűzött időpontra nem valósult meg, de a következő évben megjelent hírben már arról tájékoztatták az olvasókat, hogy az impozáns emlékművet pünkösd napján szentelik fel:
“A közeljövőben, a pünkösdi ünnepek alatt avatják fel a világháborúban elesett hősök emlékművét Tardoskedden. A monumentális szobor már ott áll a falu főterén. Az emlékművet a magyar történelem hősi alakjai, Lehel, Szt. István, a hős honvéd domborművei édesítik. Azonkívül Magyarország nagyasszonyának fenséges alakja egyik legfőbb dísze a szobornak. A szobor tetején lévő Turul a magyar lélek hősiességét jelképezi. A napokban helyezik a szobor talapzatába a 148 tardoskeddi hős nevével ellátott emléktáblát. A szobor talapzatát vízmedence veszi körül, amelynek tükrét ünnepi alkalmakkor színes villanykörtékkel fogják kivilágítani. A szobor Martinelli Jenő budapesti szobrászművész művészi alkotása.”
A konkrét időpont közlése ellenére, ebben az évben mégsem avatták fel az emlékművet, arra csupán 1941 nyarán került sor. A felavatás tervéről az Érsekújvár és Vidékében megjelent hírből értesülhetünk: „Június 8-án, vasárnap délelőtt avatják fel ünnepélyes keretek között a világháborúban elesett tardoskeddi hősök emlékművét. A lélekemelő ünnepségen városunkból is többen részt fognak venni.” Ezúttal az emlékműavatás a fenti, előzetes hírben jelzett időpontban valóban megvalósult, azonban az eredeti terv több elemében is módosult:
“… fellobogózták a falu házait és az öröm fény kiült a hosszú cseh rabság alatt sokat szenvedett arcokra. Az ünnepségek délelőtt 10 órakor kezdődtek. A szentmise végén lelkeshangú és gondolatokban gazdag szentbeszédet mondott ft. Haliczky Z. Béla, pápai kamarás, tardoskeddi plébános. Mint mondotta: „A magyar nép történelmi hivatásánál fogva az áldozatok népe. Az Isten áldozatul kívánt tőle vért, vagyont, verejtéket és oltárt. Történelmi hivatásánál fogva tovább küzd és él a magyar. A hősi népben mélységes erők rejlenek és a szebb Jövőt a múlt nagy Ideáljainak kultuszában építi ki.” A szentbeszéd elhangzása után a templom főkapuján vonultak ki zárt menetben a környékbeli és a tardoskeddi egyesületek és a felavatandó emlékmű körül helyezkedtek el. A jegyzői lak előtt zászlókkal és virágokkal díszített tribűnt állítottak fel. Itt helyezkedtek ez az ünnepségen megjelent előkelő vendégek (…) A lélekemelő ünnepségek ragyogó nyári napsütésben kezdődtek. A leleplezett szobor felszentelését ft. Haliczky Z. Béla pápai kamarás végezte Békés Antal káplán segédletével. Majd a Himnuszt játszotta el a solymári levente zenekar. Több alkalmi költemény elszavalása után Garamvölgyi Vince ig. tanító mondott hazafias szellemtől áthatott szenvedélyes beszédet a tardoskeddi tűzharcosok nevében. Több dalt énekelt a tardoskedd-alsójattói pusztai dalárda Ocskay Simon ig. tanító lendületes vezetésével. A felavatott emlékmű Martinelli Jenő budapesti szobrászművész egyik legsikerültebb alkotása (…) Majd az ünnepség egyik legszebb pillanata következett. A jelenlévők mély tisztelgése közben lendült fel a magasba az országzászló, hogy hirdesse Tardoskedd hű magyar népének is az akaratát, hogy addig nem nyugosznak, míg Szent István országának történelmi, Kárpátokkal koszorúzott szent határait vissza nem szerzik. Az országzászló avató beszédet nagy szónoki lendülettel dr. Javorniczky Jenő miniszteri tanácsos, az ereklyés és országzászló nagybizottság társelnöke tartotta meg. Majdnem egyórás beszédét többször megszakították a hallgatók lelkes tetszésnyilvánításai… Majd Zsilinszky Géza, a község közismert költője lépett a szónoki emelvényre és mint a szoborbizottság elnöke átadta az emlékművet és az országzászlót a községnek. Mint mondotta: „Mi tardoskeddiek bármikor megyünk el az emlékmű mellett, megilletődéssel fogunk reá tekinteni. Nagy agrárközség vagyunk, az édes anyaföld adja meg jobbára a mindennapi kenyerünk. Szeressük mindig ezt a szent magyar rögöt, amelyért életüket adták oda a világháború csatáiban elesett hősök, akiknek ma örök emléket emeltünk. Az emlékművet és az országzászlót dr. Jankovics Miklós, Tardoskedd főjegyzője vette át, aki megígérte, hogy ezeket a szent ereklyéket mindig magyar hűséggel és szeretettel fogják őrizni. Végül a koszorúk elhelyezése következett (…) Az ünnepségek után a Katolikus Kultúrházban 200 terítékes ebéd volt, amelyen az első pohárköszöntőt Thuróczy Károly főispán mondotta, aki Kormányzó Urunk egészségére emelte poharát. Nagy sikere volt Prokopecz József országgyűlési képviselő felszólalásának, aki mint Tótmegyer község vezetője, beszédében Szent István országának visszaállítását hangoztatta. Több pohárköszöntő elhangzásával a közebéd lelkes hangulatban ért véget.
Este a tűzharcosok vitéz Czakó Ferenc vendéglőjében sikeres mulatságot rendeztek, amelyen a tánczenét az érsekújvári Dráfi Kálmán cigányprímás zenekara szolgáltatta.”