Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye
2019. május 27.

Grillusz Emil sírja

A selmeci akadémiának voltak igen tehetséges, de szerencsétlen sorsú diákjai, illetve tanárai is. Olyanok, akiknek jól indult a pályájuk, de késõbb derékba tört, a sok-sok apró munka, a kudarcok felemésztették energiájukat. Elsõsorban hát nem a megannyi szakkcikk és könyv tette nevüket halhatatlanná, hanem az adott szakágazat fejlesztése érdekében kifejtett példaadó és szorgalmas munka. Ezek közé tartozott Grillusz Emil is. 1857. május 21-én született Besztercebányán. A selmeci akadémia bányászati szakán tanult 1875–78 között, 1881-ben nyert oklevelet. Gyakornoki éveit Selmecen, Újbányán és Nagyágon töltötte. 1882-ben visszakerült az akadémiára, ahol Pöschl Ede asszisztense volt 1884-ig az ábrázoló mértan tanszékén. Dolgozott a pénzügyminisztérium bányászati ügyosztályán is, a gyakorlat azonban mindig jobban érdekelte õt. 1884–1891 közt a selmeci kincstári bányák alkalmazottjaként tevékenykedett, majd újra a pénzügyminisztérium következett. Szeretett szülõföldjétõl azonban nem tudott elszakadni. Mint halálakor írták a találó jellemzést: „Grilluszt nem a családi összeköttetések segítették, hanem felettesei által is felismert arravalósága predesztinálta e hatalmas feladat megoldására. S õ, a gyenge testben lobogva égõ ambíciók tüzétõl hevítve, elhagyja minisztériumbeli nyugalmas állását, hogy feláldozza magát szülõföldjének rajongva szeretett bányászatáért.” (Abzinger Gy., 1920. 50. l.) Õ volt az, aki „összes energiáját egy már-már teljesen lehanyatlott õsi bányászat talpraállításának szolgálatába állította”,s akinek élete mégis „a meg nem értés, halála a csalódás tragikuma” volt.
Kétségtelen, hogy a rendelkezésére álló idõ alatt nem tett meg, nem tehetett meg mindent. A gazdasági helyzet rosszabbodása a selmeci bányászatra is kihatott. Különösen a háborús évek befolyásolták negatívan Grillusz munkáját. „Nagy tusákat vív lelke mélyén, látva, mint döntik romba félig kész mûvét a háborús bajok.” S hiába szentelte egész életét Selmec jövõjének, végül számûzött lett saját szülõföldjén, amely – mint a korabeli tudósító írja – „az anarchia tanyája lett, s vad idegenek lettek úrrá rajta”. „Fájdalmas sors! – olvassuk a nekrológban. – Haló porát is idegen nemzet fiai állják körül, s még a végtisztességet is, mit nemzete kötelességbõl adott volna neki, idegentõl és kegyelembõl kellett elnyernie.” (Abzinger Gy., 1920. 51. l.) Sírja még áll a Kopogtató melletti temetõben, de a temetõk jeles alakjainak síremlékeit bemutató mai kiadványban már nem szerepel. (Klinka, Š., 2000.)

Kategóriatemetők, sírkövek, sírhelyek
TelepülésSelmecbánya [Banská Štiavnica]
Besorolásországos
Létezéslétező
Állapotfelújításra szorul
GPS48.456555, 18.892897
Pontos helyszín, címevangélikus temető
Készítés időpontja1921 körül
Készíttető neveGrillusz család
Létrehozóismeretlen
Készítés céljának ismert okakegyeletadás
FeliratGrillusz Emil / okl. bányamérnök / ny. m. kir. ministeri tanácsos / a selmeczi bányakerület igazgatója / * Besztercebánya: 1857.V. 21./ + Selmecbánya: 1920.IX.26. / Áldott legyen emléked!
Gondozását felügyeliismeretlen
ForrásinformációkCsáky Károly: HÍRES SELMECBÁNYAI TANÁROK, Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2003, 74-75. oldal
ID24814
Módosítás dátuma2019. május 13.
selmecbanya-grillus-emil-sir (2)
selmecbanya-grillus-emil-sir (3)
selmecbanya-grillus-emil-sir (4)
selmecbanya-grillus-emil-sirja (1)
selmecbanya-grillus-emil-sirja (6)

Ha hibát talált, jelentse!

Üzenőfal