Érsekújvár történelmi-hadászati szerepe a török terjeszkedés kezdetéig nyúlik vissza. Az 1526. augusztus 29-i mohácsi csatavesztés a magyar történelem egyik legtragikusabb eseménye volt. 1541. augusztus 29-én a török sereg megszállta a magyar fővárost és egyben királyi székhelyet Budát is. Sőt már 1543. augusztus 10-én elfoglalták a törökök az ország másik erősségét, Esztergomot. E sikeres előrenyomulás miatt a Magyar királyság 1526 és 1541 között nem tudott erős végvárvonalat kiépíteni.
Az ország védelmének érdeke megkívánta egy új védelmi vonal kiépítését mélyen bent az ország területén. A védelmi vonal legerősebb várai: Szigetvár, Kanizsa, Győr, Érsekújvár, Eger, Tokaj és Szatmár.
Az érsekújvári erődítményt kétszer alapították. Az első vár 1545 táján épült a Nyitra folyó partján az esztergomi érsek léki birtokán. A léki vár alapítója Várday Pál (1483-1549) esztergomi érsek volt. A vár magyar módra épült, négybástyás és két várkapus palánkvár (castellum) volt. Később Várday halála után Oláh Miklós (1493-1568) esztergomi érsek a várat tovább építette és megerősítette. Róla nevezték el Oláh-Újvárnak. E vár erőssége kb. 300 főt kitevő lovasságból és gyalogságból állott. A vár feladata az volt, hogy megakadályozza a hódoltság terjeszkedését, és védeni a falvakat a török portyázásoktól.
Sajnos az erődítmény nagyobb katonai támadásnak aligha tudott ellenállni, ezért 1571 nyarán Verancsics Antal (1504-1573) esztergomi érsek és a király biztosai: Salm Miklós, Zserotin Frigyes és Proznovszky Primiszló kijelölték az építendő új vár helyét a Nyitra folyó jobb partján elterülő Gyorok érseki birtokon. Érsekújvár építői és tervezői az olasz Baldigara fivérek, Giulio és Ottavio voltak. A legmodernebb hadászati elvek alapján felépült szabályos hatszögletű vár csúcsait egy-egy korszerű új olasz rendszerű füles bástya erősítette. A vár feladata nem csak az volt, hogy a közvetlen környéket védelmezze, hanem megakadályozza az oszmán haderő Bécs felé irányuló előretörését. A részben égetett téglából épített várfalak külső kerülete 3 km, a falak 10 m vastagságúak voltak, szélességük 18 m volt. Az erődítést övező 35 m széles és 4,5 m mély vizesárkot a Nyitra folyó vizével töltötték fel.

A korszerű reneszánsz erőd egy várost foglalt magában. A derékszögű utcarendszer közepén téglalap alakú főtér állt. Zserotin Frigyes, aki az építkezést vezette, 1580. október 2-án adta át Forgách Simon grófnak a várat, aki így Újvár kapitánya lett.
A hat bástya neve és eredete: Zserotin, Frigyes (az építésvezető), Cseh (a cseh rendek az építkezéshez anyagilag hozzájárultak), Forgách (a várkapitány), Császár (Miksa magyar király, aki egyben német-római császár volt) és Ernő bástya (Ernő főherceg, Magyarország helytartója).
Érsekújvár a rendi felkelések ideje alatt is a törökellenes harcok védelmi rendszerének központját képezte, tehát egy időben itt székelt a főkapitányság is. Az 1621. december 31-én megkötött nikolsburgi béke értelmében Érsekújvár királyi erőd lett.
1662 őszén a Magas Porta hadjáratot indított a bécsi császár ellen, mivel megszegte a zsitvatoroki békeszerződést. Bécs előtt az oszmán had útjában három erős vár állott: Győr, Komárom és Érsekújvár. A török had vezetője Köprülüzáde Ahmed pasa volt, akinek a történelem a Fazil (erényes) nevet adta. A török sereg 1663. augusztus 10-én tábort vert a Zsitva folyónál. A törökök létszáma kb. 52 000 fő volt. Újvár védő serege kb. 3000 gyalogos és 500 lovas katonából állt. A főparancsnok Forgách Ádám volt. Az érsekújvári erőd 1663. szeptember 4-én török kézre került. Érsekújvár egyik legrégibb épülete, ami mind a mai napig megmaradt, a Fő téren álló római katolikus templom, amely 1580 körül épült.
XI. Ince pápa sürgetésére 1684-ben létre jött a Szent Liga. Amelynek döntő szerepe volt abban, hogy Magyarország felszabadult a török uralom alól. Lotharingiai Károly herceg lett az egyesített sereg fővezére. 1685. június 7-én Heister ezredes katonáival körülzárta Érsekújvárt és mintegy 43 000 katonával megkezdte a vár ostromát. Az ostrom irányításával Caprara tábornok lett megbízva, aki 1685. augusztus 19-én elrendelte a haditanács támogatásával az általános rohamot a vár ellen, s rövid csatározás után Érsekújvár 22 évi oszmán uralom után felszabadult.
Gróf Széchényi György esztergomi hercegprímás Érsekújvárt 1691. október 29-én kiváltságlevéllel városi rangra emelte. E kiváltságlevelet I. Lipót császár 1692. október 12-én megerősítette és jóváhagyta. Széchenyi György fél évvel később 103 évesen elhunyt, de végrendeletében a magyar végvárak felújítására 180 000 frt-ot hagyott, amelyből bőven jutott Érsekújvárnak is.
Érsekújvár hadi dicsősége az 1700-as években újra felragyogott, hiszen a Rákóczi-szabadságharcnak az egyik legfontosabb katonai fellegvára lett. A város II. Rákóczi Ferenc fejedelmet támogatta, sőt itt végezték ki az áruló Ocskay László brigadérost is, aki a kuruc sereg egyik legkiválóbb hadvezére volt árulásáig. Érsekújvár feladásával 1710. szeptember 24-én a kuruc világ megszűnt a vármegyében. A kurucok szerencsecsillagának hanyatlásával Érsekújvár hadi szerepe is megszűnt, hiszen osztozni kényszerült jó néhány magyarországi vár sorsával, mert III. Károly császár 1724-ben elrendelte a vár lebontását. Ezzel véget ért az erőd 150 éves története. A vár körüli vizesárkot 1822-ben szüntették meg. Azonban a város alaprajzában máig látható a hatszög alakú elrendezés.