Dr. Genersich Antal (az érdeklődők jelentős hányadának nyelvi igényeit figyelmen kívül hagyó) szigorúan egynyelvű emléktábláját a Fő téren található 51-es házon találhatjuk meg. A szöveg tanúsága szerint itt élt fiatal korában Dr. Genersich Antal, a híres magyar patológus, a Kolozsvári és a Budapesti Egyetem rektora. A táblát 2010. szeptember 30-án állította Késmárk Városa és a Genersich Antal Alapítvány. A magyar fél kérte, hogy a magyar szöveg is legyen a táblán. A területi Műemléki Főhatóság ezt a változatot hagyta jóvá.

Dr. Genersich Antal 1842. február 4-én Nagyszombatban, egyik ősi egyetemünk és első orvosi karunk alapítási székhelyén született neves felvidéki cipszer család sarjaként. A szepességi Genersich család sok kimagasló értelmiségit adott az országnak. Apja Genersich János, Deák Ferenc jó barátja, keresett ügyvéd, anyja Kilcher Katalin volt. Az 1941. március 4-én kelt, 85. számú kétnyelvű (szlovák-magyar) születési bizonyítvány és keresztlevél szerint Genersich a keresztségben az Antal, Károly, Maximilian és Constantin neveket kapta. Az öt testvér korán árva maradt, így szülővárosukból a család ősi fészkébe, Késmárkra vitték és nagyanyjuk, Genersich János, a bécsi ev. Teológiai Intézet egyháztörténet és egyházjog professzor özvegyének gondjaira bízták őket. A gyermekeket nagyanyjuk az akkori kor szigorú elvei szerint nevelte, munkára szoktatta. Mivel a család szűkös viszonyok között élt, Genersichnek már kisdiák korában tanítással kellett fenntartási költségeihez hozzájárulnia. Tizenhat éves korában nagyanyja is árván hagyta, ettől kezdve a nélkülözést is megismerve szívós, kitartó munkával folytatta iskolai tanulmányait. A gimnáziumot Késmárkon végezte, ott érettségizett 1860. július 26–28-án, minden tantárgyból kitűnő eredménnyel.
1860-ban beiratkozott a pesti királyi Magyar Egyetem Orvosi karára. Már az érettségi vizsga utáni szünidőt az anatómia tanulására fordította, s így tudásával kitűnt társai közül. Különösen Lenhossék József (1818–1888), a bonctan tanára kedvelte meg a komoly, törekvő ifjút, és már másodéves korában maga mellé vette a tanszékre, ahol két éven át demonstrátorként dolgozott. Szorgalmáért és jó eredményeiért Csausz Márton-ösztöndíjban részesült. Anatómiából 1864-ben elnyerte a Pasquich-féle pályadíjat, míg 1865-ben egy szemészeti dolgozatáért dicséretben részesült.1865 júliusától, még felavatása előtt a kórbonctan tanszéken Arányi Lajos (1812–1887) mellé tanársegédnek nevezték ki. Orvosdoktori oklevelét 1865. október 19-én kapta meg. 1866. június 27-én sebészdoktori és ugyanaz évben szülészmesteri és szemészmesteri oklevelet is szerzett. 1867-ben a pesti szegény gyermek kórház boncoló főorvosa. 1868-ban pedig Pest város boncoló főorvosává nevezték ki. A pesti Orvosi kar tanárai felismerték Genersich kiváló képességeit, s így 1868 októberében állami ösztöndíjjal kétéves külföldi tanulmányútra küldték. Ennek során felkereste a német nyelvterület legjobb intézeteit. Bécsben Karl von Rokitansky, Salamon Stricker, Ferdinand von Hebra, Heinrich bamberg, Friedrich Jaeger és Anton Friedrich von Tröltsch; Würzburgban Friedrich daniel von Recklinghausen és Rudolf Albert von Kölliker; Lipcsében Karl Friedrich Wilhelm Ludwig, Ernst Leberecht Wagner, C. Huppert; Berlinben Rudolf Virchow és Ludwig von Traube intézetében rövidebb-hosszabb időt töltött. Igyekezett mindenhol idejét a lehető legjobban kihasználni tanulásra, esetenként kutatásra is. Genersich tehát, amikor hazatért külföldi tanulmányútjáról elfogadta a kolozsvári Orvos-sebészi Tanintézet kórbonctan és törvényszéki orvostan tanári állására szóló kinevezést. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter 1870. augusztus 3-án 17226. sz. rendeletével létrehozta a tanintézetben az önálló kórbonctani tanszéket, hozzácsatolva a törvényszéki orvostant és a tetszhaláltant. Erre az új tanszékre nevezte ki Genersich Antalt. 1872 szeptemberében huszonnyolc évesen nyilvános rendes tanári minőségben átvette a tanszék vezetését, és még ugyanazon hónap 23-án letette a hivatali esküt. Genersich Antal Kolozsváron előbb a kül-Monostor utca 81. szám (ma Calea Moţilor), 1876-tól a 24. szám alatt lakott, majd 1879-től a Kandia utca (ma Paul Chinezu) 1., illetve 1888-tól a 3. szám alá költözött. 1872. november 10-én sor került az egyetem megnyitó közgyűlésére, majd 12-én az előadások is megkezdődtek. A négy karral induló egyetem első rektora Berde Áron volt. Ide nevezte ki Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter 1872. október 5-én, 25821. sz. alatt kelt rendeletével Genersich Antalt a kórbonctani tanszékre nyilvános rendes tanári minőségben. Oktatói és nevelői munkájának elismeréséül Genersich Antalt az 1876/77-es tanévben az Orvosi kar dékánjává, ezt követően 1877/78-ban az egyetem rektorává, illetve 1878/79-ben prorektorrá választották meg. A prodékáni tisztséget is többször betöltötte, így az 1872/73, az 1879/80, 1883/84. és az 1889/90. tanévben. 1883. április 1-jén az Orvos-Természettudományi Társulat a társulati közgyűlésen a budapesti egyetemre való meghívása miatt Hőgyes Endre lemondott a Társulat elnökségéről és helyette Genersich Antalt választották.Genersich a Társulat elnöki tisztségét 1884-ig, az EME (Erdélyi Múzeum Egylet) Orvos-Természettudományi Szakosztályának megalakulásáig töltötte be. Az EME új Orvos-Természettudományi Szakosztálya 1884. május 11-én tartotta alakuló közgyűlésén az orvosi alszak elnöke Genersich Antalt választották meg. Döntő szerepe volt Genersich Antalnak, aki kezdettől távozásáig elnöke volt a Társulat, illetve az EME orvosi alszakának. E minőségében nagy tapasztalattal és bölcsességgel irányította e munkát. Végezetül Genersich Antalnak a Társulatban, majd az Egyesületben betöltött szerepét összegezve megállapíthajuk, hogy a Társulat 1876. január 8. megalakulásától 1883. április 1-ig az orvosi alszak elnöke volt.
1875. május 22-én kelt, 4/1875. sz. rendelettel a főispán, Esterházy Kálmán a város tiszteletbeli főorvosává nevezte ki. Mint ilyen élénk tevékenységet fejtett ki a városi tanácsban is, de ellátta a kolozsvári evangélikus egyházközség tanácsosi és gondnoki feladatait is. Így érthető, hogy az igazságügyi miniszter 415/1893. sz. rendelettel kinevezte a Kolozsvár területén előforduló törvényszéki orvosi teendők ellátására. Erről a Kolozsvári törvényszék elnökét az 1893. január 18-án kelt, 2677. sz. leirattal értesítette. Gazdag és eredményes közéleti tevékenységéért 1891. december 10-én kelt, 2595. sz. alatt értesítették, hogy Szepesszombati előnévvel nemesi rangot kapott. Innen kezdve Szepesszombati előnév használata ami a munkássága során kiérdemelt nemesi cím.
Budapesten 1895–1918 között tevékenykedik. Genersich Antal huszonöt évi kolozsvári tevékenysége után visszatért Budapestre. Ennek előzménye az volt, hogy 1895-ben, Scheuthauer Gusztáv halála után megszüntették a kórszövettani intézetet (1894. december 29.), és helyette két egyenjogú kórbonctani intézetet hoztak létre. Az I. számú tanszékre Genersich Antalt hívták meg. 1895-től az Országos Közegészségügyi Tanácsnak rendkívüli, majd választmányi tagja, illetve 1897-től az Országos Közegészségügyi Egyesület választmányának is rk. tagja lett. Genersich a budapesti egyetemre való kinevezésének évében, 1895-ben szintén elvállalta a Szent István kórházban a kórboncnok főorvosi állást, melyre a főpolgármester június 30-án, a 677. sz. rendeletével ki is nevezte.1906. március 23-án az MTA rendes tagjává választotta. Oktatói tevékenységét értékelve az 1904/05-ös és 1905/06-os tanévben dékánná, majd 1910/11-ben az egyetem rektorává is megválasztották. Rektorsága idején, 1910. december 31-én a Felső oktatásügyi Egyesület választmányi tagja lett.
Dr. Genersich Antalt a Szabadkőmüvesek tagja volt. 1911-ben létrehozott Virradat nevű páholy tagja lett. A Symmolikus Nagy Páholy 1913. január 10-én fogadta a Virradatot a hazai Szabad Kőművesek Szövetségébe. A főmester Dr. Genersich Antal kórház igazgató főorvos volt. (A Páholy cime: Kossuth Tér 3. volt.)
Ezt követően még három évig oktatott, majd 1913-ban nyugdíjba vonult, de orvosi testületek, egyesületek munkájában továbbra is részt vett, és haláláig folytatta közéleti tevékenységét is. E vonatkozásban említjük meg azt is, hogy a közkórházi Orvostársulatnak 1895-től tagja, 1914-től tiszteleti tagja, később elnöke volt Tudományos eredményei külföldön is elismerést váltottak ki. Több tudós társaság választotta tagjává. Így például a jénai bonctani, a bécsi császári és királyi állat- és növénytani társaság, a német patológiai társulat, valamint a közegészségtani társulat, a belgrádi orvosegylet; ez utóbbinak levelező tagja volt.
1913. november 26-án a Ferenc József-rend középkeresztjével tüntették ki. Kimagasló érdemeinek elismeréseképpen 1904. július 13-án magyar királyi udvari tanácsos méltóságot nyert.
1918. június 4-én hunyt el Budapesten. Június 6-án du. 5 órakor az egyetem aulájában az evangélikus egyház szertartása szerint megáldották, majd Buday Kálmán, az MTA tagja beszédet mondott ravatalánál, ahol tanártársai, hallgatói és tisztelői búcsút vettek tőle. Végakaratának megfelelően Kolozsvárra szállították, ahol június 9-én déli 12 órakor az egyetem központi épületének előcsarnokában került sor az ottani búcsúztatásra, ahonnan a házsongárdi temető családi sírhelyébe helyezték örök nyugalomra.