Bellusi Baross Gábor 1848-ban született egy Pruzsina nevű, apró, Trencsén megyei szlovák többségű faluban, magyar középnemesi családban. Lévai, majd esztergomi gimnazista évek után Pesten jogi végzettséget szerzett. Ezután hazatért és trencsén megyében különféle közigazgatási állásokat töltött be. A tevékeny ifjút alig 27 évesen országgyűlési képviselővé választották Illaván, szabadelvű programmal. A jó szónoki képességekkel és végtelen munkabírással rendelkező ifjút előbb államtitkárrá, majd 1886-ban közmunka- és közlekedésügyi miniszterré nevezték ki. Bár minisztersége korai halála miatt mindössze 5 évig tartott, ezalatt szinte páratlan teljesítményével tűnt ki. Széchenyi István nyomdokain járva a magyar ipar és kereskedelemügy egyik legfontosabb tényezőjének a modern, gyors és olcsó közlekedést és szállítási lehetőségeket tartotta. Mindenek elé sorolva fejlesztette a magyarországi vasúthálózatot. Minisztersége idején az állami vasúthálózat hossza több, mint 3000 km-rel nőtt, (!) egész országrészeket kapcsolva ezzel be a nemzetközi forgalomba. Máig is alkalmazott újításként az állami vasútvonalakon bevezette a zóna-díjszabást (a jegyáraknak a megtett kilométerekhez való kötését).
A reform lényege: a személyszállítási díjak nagyarányú csökkentése. A zónadíjszabás meghatározott övezetekre osztotta az állomásokat: a legkisebb 5 km, a legnagyobb 225 km. A legnagyobb árcsökkentést a 25 km-nél rövidebb és a 225 km-nél hosszabb (ún. végtelen zóna) vasúti utazások esetén adják. /Pl. ugyanannyiba került Kolozsvárról (400 km) felutazni Budapestre, mint Brassóból (731 km)./ Azért, hogy az árcsökkentésből ne Bécs húzzon hasznot, a fővároson keresztül történő távolsági utazásnál másként számolták a zónát. Ezzel az intézkedéssel Baross Budapest kereskedelmi, idegenforgalmi pozícióját kívánta megerősíteni. Az új díjszabás-politika haszna gyorsan megmutatkozott. A Budapestre irányuló belső idegenforgalom megélénkült. Sokan nagy távolságokból is feljöttek Pestre bevásárolni. Azt akarom, hogy a brassói ténsasszony is Budapestre jöjjön kalapot venni! hangzott a vasminiszternek azóta híressé vált mondása.
A vasúti tisztek képzésére új iskolát alapított. Szorgalmazta a szárazföldi úthálózat fejlesztését, a meglévő utak karbantartását, új főútvonalak és Duna-hidak építését. Ugyancsak Széchenyi kezdeményezését folytatva támogatta a tengeri és folyami hajózás fejlesztését – folytatva pl. a Dunán a Vaskapu szabályozását. Felismerve jelentőségét, támogatta a modern postaügy, a távközlés, a telefon és a távírda vonalak fejlesztését, az ezzel foglalkozó szakemberek képzését. A gazdaság szervezésének elősegítésére kamarákat, takarékpénztárakat alapított.
Tevékeny életét 44 éves korában, 1892-ben vette el az együtt jelentkező és általa elhanyagolt tífusz és a mellhártyagyulladás. Márciusban éppen a Vaskapuhoz utazott, amikor gyengeségére panaszkodott. Orsován már 40 fokos láza volt. Korányi Frigyes professzor még megműtötte, de már késő volt, május 9-én végleg eltávozott. Halálát országos megrendülés követte. Díszes budapesti búcsúztatás után tetemét az illavai plébániatemplomban ravatalozták fel.
A családja birtokához tartozó Klobusic faluban álló, szecessziós stílusú Baross mauzóleumot a Magyar Állam építtette fel 1895-ben. Ide helyezték el a “Vasminiszter” fémkoporsóban nyugvó maradványait az egyetlen helyiségből álló mauzóleum egyedüli halottjaként. A koporsó a mauzóleum padlójába alig 1 méterre mélyedő, kovácsolt vas korláttal övezett és két rövid lépcsőn is megközelíthető részen helyezték el. Fölötte a falon az Illava testvérvárosi címével büszkélkedő Győr városa által kihelyezett emléktábla hirdeti Baross nevét. Ugyancsak Győr készíttette a mauzóleum külső falán látható, kétnyelvű szöveget tartalmazó táblát is.
A vasminisztert az uralkodó bizalmát is élvezte. Ferenc József a Vaskorona-rend I. fokozatával majd a Lipót-rend Nagykeresztjével tüntette ki. Szobra a Keleti Pályaudvar mellett, a Baross terén 1898 óta állít számára emléket. Egy alkalommal Mikszáth Kálmán, aki képviselőtársa is volt, így jellemezte Baross Gábort: „Az egész kabinetben Tisza után Baross a legérdekesebb ember. Más ember addig szelíd, barátságos, egyszerű, amíg semmi. Mikor már sokra viszi, gőgös lesz és összeférhetetlen. Baross megfordítva cselekedte, addig volt rátartó, barátságtalan, míg nem volt semmi. Most lett egyszerűvé, barátságossá, mikor már miniszter.”