Az avardombra épített kápolnát 1735-ben Bakó István pozsonyi püspök szentelt fel a Szentháromság tiszteletére.
Később a szakrális helyet nagyobb templomhajóval bővítették, s belseje is átalakult. Jelenleg a megmaradt kápolnarész a templom szentélye. A régi oltárból csak a Szentháromság barokk képe maradt meg, a főoltár helyén pedig az áldozati asztal foglal helyet. Tőle oldalra, állványokon helyezkedik el a szentségház.
1972-ben a templombelsőt modern freskóval díszítették. A kép alsó részén a művész hitvallásaképpen a következő betűket tüntette föl: AMDG, ami latinul így hangzik: AD MAIOREM DEI GLORIAM, azaz ISTEN NAGYOBB DICSŐSÉGÉRE.
A templom hajójában, a bejárattól jobbra a Madonna, balra Jézus Szíve szobra látható. A falakat pedig mindkét oldalon a keresztút állomásai díszítik. Az előcsarnokban jobbról Szent József, balról Páduai Szent Antal szobrát láthatjuk, a falon pedig az ifjúság védőszentjeinek: Szent Alajosnak és Kosztka Szent Szaniszlónak a képét. Mindkét kép olajfestmény, a jelzés szerint 1878-ban készítette egy von Leiberger nevű alkotó.
A templom főbejárata melletti falon az ELSŐ ÉS A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ HŐSI HALOTTAINAK a nevét olvashatjuk.