A 2. világháború befejezésének 70. évfordulója alkalmából a háború garamkövesdi civil áldozatainak tiszteletére állíttatta az emlékművet Garamkövesd Önkormányzata, 2015. júniusában.
Az avató ünnepségen Elzer János polgármester beszédében elmondta, falujuk nagyon megszenvedte a háború véres csatározásait, amely sok katonai és civil áldozatot követelt. A katonai áldozatoknak már van a templomban és a temetőben emlékműve, most a tizenhárom civil áldozat nevét vésték kőbe. A magyar elit hadsereg kivételes bátorságáról híres Szent László Hadosztálya itt, az Ipoly és Garam menti harcokban szenvedte el legnagyobb veszteségét. Az elesett hősök tiszteletét is hirdeti az emléktábla a kőtömbön.
Az emlékmű Kálmánné Jasztrabszky Ilona kezdeményezésére jött létre. A háború utolsó szakaszában a tizenharmadik évében járó, ma nyolcvannégy éves asszony, az akkori történésekről naplót vezetett, amelyben hűen leírja megpróbáltatásait. Ő is szeretettel emlékezik a Szent László honvédekre, akik 1944. december 24-én, még karácsonyfát is vittek a pincékben bujdosó gyermekeknek. Rózsika néni felidézte, milyen volt a tűzvonalban élni. „Egy hét alatt vált semmivé sokak háza, teljes vagyona. Voltak, akik súlyosan megsérültek, és voltak ártatlan áldozatok. Ezektől az emlékektől soha nem lehet megszabadulni”.
1944 decemberétől 1945 májusáig súlyos harcok színtere volt a vidék. Katonai szemmel tekintett vissza a háborús időszakra a kilencvenkét éves Dr. Farkas Jenő nyugalmazott ezredes, aki szintén a Szent László hadosztály tagja volt. Bajtársai hadinaplói alapján könyvet írt, amelyhez felhasználta Kálmán Rózsika naplóját is. Pontos ismertetést adott a jelenlévőknek az itt folyt harcokról, sorolta az elesett honvédek neveit, és a hadi helyzet alakulását napi, sőt órányi pontossággal. A Szent László hadosztály legendás bátorsága a „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában. Hittük akkoriban és hiszem ma is” vallotta.