Iglói Provinciális (Tartományi) ház
Az Árpád-kori eredetű település ma a Szepesség egyik legnagyobb városa. Számos más szepességi várossal együtt még Zsigmond király zálogosította el Lengyelországnak az 1400-as évek elején. Mikor Mária Terézia királynő e területeket ismét Magyarországhoz csatolta, a szász/cipszer terület központjául Iglót jelölte ki. 1777-78-tól 1876-ig (a szász önkormányzat megszűntéig) itt működött a szepesi szász városok önkormányzata, itt székelt elöljárójuk, a szepesi gróf, vagyis a provinciális. (Innen ered a ház neve.) A tartomány megszűnése után az épület Szepes megye tulajdona lett, majd 1894-ben a 16 szepesi város takarékpénztára vásárolta meg 18 600 aranyért. Az épületben 1954. óta a Szepesi Múzeum működik.
Az épület az 1760-as években épült fel, korábbi, középkori és reneszánsz épületek alapjain. (A korábban itt állt, gótikus házban kötött békét egymással I. Ulászló király és Giskra huszita vezér 1443-ban.)
A ház homlokzatán – melynek része a Lőcsei kapu is -, kivételesen gazdag, rokokó stílusú stukkódíszek láthatóak: tájképek, allegórikus alakok.
A közepén kőbe vésve található a 16 szepesi város címere, melyet 1774-ben kapott.
Az épület homlokzatán gazdag stukkódíszítés látható. Hat díszkeretben az emberi tulajdonságokat szimbolizáló stukkókat láthatunk, mely jellemzőkkel a város vagy a tartomány tisztviselőinek rendelkezniük kellett.
A kartusok (keretek) alatt balról haladva az alábbi latin feliratok olvashatók:
PONDERE SOLO – Kizárólag jelentőség alapján
UTQUIS MERETUR – Ki mit érdemel
SUUM CUIQUE – Mindenkinek a magáét
DIE NOCTUQUE – Éjjel-nappal
IN SOMNIS CUSTOS – Az álmok őre
HINC OCULOS NUSQUAM – Nem téveszthető szem elől
Hibát talált?
Üzenőfal